I'm in the USA, baby.

Este nekivágtunk az autópályának és egy igen vicces Győzike beszédstílusára emlékeztető GPS segítségével már kinn is voltunk a reptéren.

7.15-kor felszálltunk Ferihegy 2-ről. Szerencsémre kaptam magam mellé két hölgy útitársat, akik azonos irányba jött velem egészen Portlandig. 😄

Az első repülésemről:
A felszállás rossz volt, a nyomás nagyon kikezdte a fejemet, de mikor fent voltunk már annyira nem volt vészes. A turbulencia azért ijesztő dolog, de kárpótolt a gyönyörű kilátás a gépből. 
A leszállás is kellemetlen volt elsőre, szinte szét akart robbanni a fejem. 
Késett a járatunk és féltünk, hogy lekéssük a csatlakozást, de az is késett, sajnos, nem is keveset. 
A következő repülőgép hatalmas volt az első kis Maléves géphez képest és gondolhatjátok akkor milyen nyomáskülönbség volt ahhoz képest. 😀
Viszont...

MEGÉRKEZTÜNK BOSTONBAAAA!

Ezután jött a beléptetési procedúra. 
A leszállás után a bevándorlási hivatalhoz álltunk sorba, pár kérdés után beengedtek minket az országba, majd a poggyászt szedtük össze. 

Telefonáltam a tábornak, hogy elmondjam, megérkeztem. Megvettem az első amerikai Sprite-omat, aminek örökre a számban érzem az ízét. Elköszöntem a lányoktól, innen már külön folytattuk utunkat.
A portlandi busz egész kellemes volt, wifi is volt rajta, így jelezhettem a családomnak az megérkezésemmel kapcsolatban.
Leszállás után Polandben várakoztam a tábori munkatársak érkezésére. 
Miután felszedtek és meghívtak egy szendvicsre, benéztünk egy 1 dolláros boltba, majd összeszedtük a többieket is és itteni idő szerint kb. 11-kor beestem az ágyba. 

Faházban szállásoltak el Mindenkit, alvás közben azért fáztam egy kicsit.
Reggel 9-kor reggeliztünk. Ezután be is állítottak dolgozni a konyhára. 10 óra körültől 2-ig dolgoztam és 5-re megyek vissza. 

A tábor szép, zöld övezetben van Maine államban, Polandben. A neve Camp Fernwood.

A többiek munkatársak és gyerekfelügyelők jófejek, ugyan még kicsit nehezemre esik az angol szavak megtalálása, de igyekszem. Egy ausztrál lány szerint jó az angolom, már ez is nagy biztatás nekem. 😊 

A kaja néha fura, reggelire pl. francia pirítós volt, ami egy édes palacsintatésztába forgatott toast kenyér, juharsziruppal és kolbászkákkal ették. Amúgy nem volt vészes csak szokatlan. Ebédre halas tortilla-tekercs volt, azzal már nem volt gond. 😉

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

New York

utolsó Big Daddy's

Hoover Gát, Grand Kanyon